záróra

azt hiszem, ennek most itt a vége, tényleg. sok év, sok szó, sok kép, sok céltalanul-céllal idevetett sor...idehánytam, ami fájt, és amitől boldognak éreztem magam. de már egyre inkább máshol, máshogy teszem ugyanezt, mert máshol, mással is tudom már, azt hiszem. már nem érzem benne a lángot, pedig a szikra, az fontos, igen.

Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,...

Igyekezz, az égbolt zár!