:: blue field of dreams... ::

széttett lábbal ülni otthon
bugyi nélkül egy miniben
száguldozni a városban
mindenkit be az iwiwen

mekdóban megreggelizni
egy magazint kiolvasni
csak megvenni amit éppen
úgy alakul hajba masni

(m)orálisan ütőképni
játszani meri nem meri
szabályokat meg(s)érteni
nem felvenni ha a Feri

múltba csak ha menetrendi
vacsorázni melegszendó
retropartin Jaggert kérni
jégert tolni ájkent getnó

lelépni időben mindig
nem várni rá hogy még lesz-e
idegennek nem lenyelni
filmen többé véletlen se

/ Soós Gábor - Notesz /

dejavu

nem, nem csak úgy érzem, ez már tényleg megtörtént egyszer... érdekes.
'History Repeats Itself....'

A férfiak, akik szerettek - volna,
úgy néznek rám, mint hiábavalóra,
akitől merő pimaszság, hogy él még,
aki alól rég kifutott a térkép.
És úgy legyintenek, mindenttudóan,
mintha olyasmit tudhatnának rólam,
amit a többi ember elől rejtek:
titkos fekélyt, szégyenletes förtelmet.

És elsorolják számtalan hibámat:
rossz kurva vagyok, jártatom a számat,
a becsületről sohase hallottam,
ifjat megrontok, öreget becsaptam.
És örülnek, hogy bajjal élek (mással),
és megtetéznek csapást új csapással.

S e férfiakat - mert szerettek volna -
barátaimnak képzelem azóta.
Még mindig bennem sajog a kudarcuk,
még mindig szégyenkezve látom arcuk.
S míg jobb szeretnék, hogyha nem is lennék,
engem máig lefegyverez az emlék,
az adósság, oktalan bűntudatban:
hogy adni akartak és én nem adtam.

Ajánlás:
Herceg, ha mégis értenéd a lelket,
add meg lelkemnek azt a nagy kegyelmet,
hogy semmi kíntól komisszá ne váljak,
ne csak megértsek, de meg is bocsássak.
Hogy számolatlan szedjem a kudarcot,
mint győztes hadvezér a hadisarcot.

/Mezey Katalin: Ballada múlt idők szerelmeseiről /

huszonnégy

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.

/Radha Soami/


+

...mert Anyu mindig tudja...

Nos, köszönöm jól, egyben vagyok,
ha még nem is teljes egészen,
de már magamat adom, másoknak,
s néha magamnak is, merészen.

Valami titkos rend tart össze, érzem,
s már nem idegen vagy ismeretlen,
az a másik, ha a tükörképet nézem.
Még mindig a szerelmet remélem,

mikor, ha szeretek, szeret kezem,
a szemem, a szívem, s a lábam is,
s bár gyakran nem szeretkezem,
nekem már élvezet a vágya is...

A konok vágy tart mindig rendet bennem,
hogy egy jó illatban végre megfürödhessem.

W.

:: run in cotton candy fields ::

s lőn: a szakdolgozatom egyedül félt (szegény), így hát tegnap megvédtem...sikeresen. kő le, de még csak most kezdem felfogni, hogy mekkora is. mert persze a csodálatosan működő egyetemünk még örülni sem hagy igazán, mert persze szokás szerint az utolsó pillanatban kavarnak be... de nem érdekel! háhá annyira pozitív vagyok, és ez annyira jó! próbáljátok ki, megéri.
most akkor is örülök, bármi van, és tudom, hogy őszig az egyetem közelébe sem megyek, utána meg már tényleg teljesen vége, és akkor is örülök, ha válság van, mert nyár van és napsütés, és fesztiválság és vattacukor is lesz, előre megmondom.

pozitív gondolkodás!

fagyi, máshogy

úgy érzem, ez elég...

...Nonsense...

Mai horoszkóp (2009.május 24., vasárnap):

Önnek szüksége van arra, hogy valakit szerethessen, hogy valaki a párja legyen, akivel beszélgethet, aki mellett érezheti, hogy folyamatosan hatnak egymásra. Talán nem tudja olyan szenvedélyesen kimutatni az érzéseit, mint más jegyek, de intenzitásuk legalább olyan nagy.

Még egy kerek hónap van hátra...és...
'REACH OUT & TOUCH DAVE!'
(L)

tegnap hazatérvén belekapcsolódtam a tévébe...és az ertéelklub csoda szépségkirálynős műsorába... ahol is Hajós András - akit egyébként szeretek - ékes példáját adta annak, hogy az emberek képesek bármit megtenni pénzért, alkalomadtán még totál idiótát is csinálni magukból a műsort bámuló amúgy már totál idióta agymosott magyaroknak.
amikor már 5 perce csak oda-vissza sétáltak a (nem is szép) lányok és két értelmes mondat nem hangzott még el, csak permanens fogpasztareklám-vigyorok voltak meg a szélgép...elkapott az ideg, és kikapcs.
megnyugodtam: nem vesztek azzal, hogy nem nézek tévét.
megnyugodtam: nem vesztettem azzal, hogy nem álltam be a sorba, még anno, különben most én is üresfejű, szolibarna kifutótöltelék lennék.
Inkább maradok ennél a nézőpontnál:

Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves. /Tolsztoj/

meg ennél:

A szépség belülről fakad, az optimizmusból és az életbe vetett hitből. /Rita Barros/

hátha menni fog.

és arra is rájöttem, hogy a legjobban talán azt utálom, ha az emberek elkezdenek nekem magyarázkodni-mentegetőzni. pillanatok alatt megugrik a vérnyomásom tőle. főleg, ha olyan felesleges/hihetetlen/gyermekded szövegekkel jönnek, hogy... na hagyjuk is, mert el is indult a pulzusom.
mivel erre rájöttem, többet nem hagyom, hogy magyarázkodjanak. senki. tényeket, az igazat bármikor, bárkitől, de már nincs kedvem folyton a vérnyomásomra figyelni....mások miatt.

mindig tanul az ember.

csak lesz...

Légy szerelmes az életbe! - mondja Hobo. Az vagyok, próbálok, és úgy érzem, megy is. Annyi erőt "olvastam-filmeztem-zenéltem" magamba az elmúlt napokban, hogy teli vagyok. És nagyon jó érzés, csak közben furcsa is...hogy valójában nincs semmi különösebb okom a mosolygásra, jókedvre, és mégis!
Minden tervem tiszta a fejemben, és ez megnyugtat. Azon sem görcsölök, hogy hétfőn szakdogát védek, meg aztán államvizsga. Tudtam eddig is, hogy így jönnek sorban, és szerencsére nem most fogom azokat megtanulni, amiket kérdeznek majd... sikerült már az öt év alatt a nagy részét...:)
A napsütés meg csak külön jót tesz a kedvemnek. Ma végre megnézem a Berlin Calling-ot is, alig várom, aztán BalatonSound jegyvásárlás következik...szóval szép lassan beleérkezünk a nyárba.
Oh nyár...de mennyi mindent tudnék csinálni! Egész sor hétévégi program forog a fejemben...napsütés, autókázás, jó zenékkel, valakivel, aki... Esküszöm nem is akarok (najó de...csak a lehetőségeket szem előtt tartom!) külföldi nyaralást, csak valakit, akivel körbejárhatom a környéket, az Alföldet, az országot, akivel vattacukrot ehetek (kéket!), idétlen körhintába ülhetek, lábat áztathatok tóparton, kockás pléden fetrenghetek a mezőn, meg ilyesmik... hát csak lesz. :)

És maholnap ideér valaki, akire rábízhatom titkaimat
Aki szavak nélkül ért és érez
Akinek nem kell magyaráznom semmit

Egyedül várok rád a parton
Lesem mikor jössz át a vízen
Mikor jössz át a halálon
A szerelmen és a születésen...

/ Hobo - Csavargók tízparancsolata: Légy szerelmes az Életbe /

koan

Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felől,
de mi lesz a következő 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.

május 16-22.
Karmikus kapcsolatod: Egy barátoddal lesz, aki többet szeretne tőled, mint barátság. Szereld le, mielőtt jobban beleélné magát a dologba, mert ha elkezded szédíteni, olyan tulajdonsága kerül napvilágra, amivel megrémíthet.

a legkedvesebb munkatársammal az ürességről beszélgettünk ma. az igazi üresség...amikor nem, kicsit sem vagy üres, de a MINDEN-t nem tudod megosztani senkivel. (főleg mert nem tudod azzal, akivel és ahogy akarod...) így lesz a MINDEN benned SEMMI. így leszel ÜRES.

vagy mégsem? lehet, hogy ebből is ki lehet hozni valamit. valami jót.

"Az ember túlságosan tele van önmagával, és ez a veszte.

Az embernek olyannak kellene lennie, mint egy üreges bambusznád, hogy a lét át tudjon hatolni rajta. Olyannak kellene lennie, mint egy puha, szivacsos rongy, hogy lényének nyitott ajtóin és ablakain át a létezés akadálytalanul át tudjon hatolni - úgy, hogy senkit ne találjon odabenn. A szelek fújnak: lényed egyik ablakán be, a másikon ki. Odabenn pedig senki sincs. Ez az üresség a lehető legtökéletesebb boldogság.

De te most olyan vagy, mint egy kemény és tömör kő, vagy mint egy acélrúd: semmi sem hatol át rajtad. Mindennek ellenállsz. Nem engedsz magadhoz semmit. Minden oldalon és minden irányban harcolsz, mintha az egész léttel lennél háborúban.

Pedig nincs is háború, egyszerűen csak bolondot csinálsz magadból.

Senki nem akar téged elpusztítani. A mindenség támogat: a mindenség a föld, amin állsz, a levegő, amit belélegzel, amiben élsz. Valójában te nem is létezel, csak a mindenség van.

Amikor ezt megérted, belső kemény páncéljaid egyenként lehullanak rólad, mert érzed, hogy már semmi szükség rájuk. Nincs ellenségeskedés, a mindenség jóindulatú veled szemben. A mindenség gondodat viseli, szeret téged. Egyébként miért lennél itt? Téged a mindenség teremt a semmiből, mint ahogy a fát a földből.

A mindenség osztozni szeretne veled minden áldásban, minden ünnepben. Amikor te virágzol, rajtad keresztül a mindenség virágzik. Amikor énekelsz, általad a mindenség énekel. Amikor táncolsz, a mindenség is veled táncol.

Nem vagy különálló.

Az elkülönültség érzése félelmet kelt benned, és ez a félelem megkeményít. A bizonytalanság, az idegenség érzete, az, hogy úgy érzed, a mindenség el akar pusztítani, az, hogy úgy érzed, centiméterről centiméterre meg kell küzdened a végzetedért, kemény acélrúddá változtat. Így persze az életedből sok minden eltűnik. Gyötrődve, szorongó szívvel, aggodalommal telve élsz – de saját akaratodból élsz így.

Légy inkább átjárható. Lebegj. Egyáltalán nincs szükség küzdelemre. Inkább arra van szükség, hogy felolvadj.

Kétféle út áll nyitva az ember előtt: a harcosé és a szerelmesé. Te döntesz, melyiket akarod járni.

De ne feledd... mindennek vannak bizonyos következményei.

Ha a harcos útját választod, és harcba szállsz mindazzal, ami körülvesz, folyton gyötrődni fogsz. A harc pokollá tesz körülötted mindent: már maga a harcos hozzáállás létrehozza a poklot.

De választhatod a szerető útját, a résztvevő útját, akinek a mindenség az otthona, aki nem idegen. Akkor otthon vagy. Nincs küzdelem. Egyszerűen csak együtt áramolsz a folyóval. Akkor rádtalál az extázis: akkor minden pillanat eksztázis és virágzás lesz. Sem pokol, sem mennyország nem létezik rajtad kívül. Tőled függ, hogyan nézel a mindenségre. A vallás a szerelemes útja, a tudomány a harcosé.

A tudomány az akarat útja. Azt sugallja, azért vagy itt, hogy hódíts, hogy legyőzd a természetet, megszerezd a természet kincseit, hogy ráerőszakold saját akaratodat, és az uralmad alá hajtsd az egész létezést. Ez nem csupán szánalmas, de teljesen eredménytelen is. Szánalmas, mert pokollá teszi az életedet, és eredménytelen, mert végül egyre inkább élettelenné válsz, egyre kevesebb lesz benned az élet. Az összes lehetőséget elveszíted arra, hogy boldog légy.

És aztán úgyis vissza kell majd térned, mert haladhatsz ugyan egy ideig az akarat útján, de csak egyre frusztráltabb és csalódottabb leszel tőle. Újra és újra legyőznek, és te egyre tehetetlenebbnek érzed majd magad, egyre több gyűlölet fog körülvenni.

Muszáj lesz visszatérned – vonakodva, ellenállva bár, de vissza fogsz jönni. Folytonos küzdelemben képtelenség megnyugodni: nem pihenhetsz, mert a harc megakadályoz benne.

A vallás útja a szeretet útja egyben. Kezdettől fogva nem harcolsz senkivel. A mindenség érted létezik, és te a mindenségért létezel. És ott van benned a belső harmónia.

Ha ezt egyszer megérted, megnyugszol. Ledobod magadról az összes páncélt, amit magadra öltöttél, és már nem védekezel. Már nem félsz. A félelem eltűnik, és szeretet lép a helyébe. Ebben a szeretetteljes állapotban történik meg az üresség. Vagy fordítva: ha képes vagy hagyni, hogy az üresség megtörténjen, a szeretet kivirágzik benne. A szeretet az üresség virága, a teljes ürességé. Mindkét irányban működik.

Kétféle vallás létezik tehát. Az egyik ürességet teremt benned és körülötted, lehetővé téve a virágzást. Te hozod létre a körülményeket, így a virágzás magától tud előtörni. A mag, ellenállás híján egyszerre virággá válik. Egy robbanás történik a lényed mélyén.

A buddhizmus és a zen ezt az utat követik - űrt teremtenek benned és körülötted. Van egy másik út is, ez a vallás másik típusa. Ez szeretetet és odaadást teremt benned. Míra és Csaitanja szeretnek, és szeretetük a mindenség iránt olyan mély, hogy mindenhol, mindenben szerelmüket látják. Minden falevélen, minden kövön szerelmük nyomait fedezik fel. Mert ő mindenütt ott van. Táncolnak és ünnepelnek, mert nem is tehetnek mást. Minden készen áll – már csak a te ünneplésed hiányzik. Semmi más nem hiányzik.

Egy bhakta, egy szerelmes egyszerűen csak ünnepel, örvendezik. És a szerelem és ünneplés örömében eltűnik az ego, és megjelenik az üresség.

Vagy teremtsd meg az ürességet, ahogyan Buddha, Tilopa, Szekkyo és a többiek is tették, vagy pedig teremtsd meg önmagadban a szeretetet úgy, mint Míra, Csaitanja vagy Jézus. Hozd létre az egyiket, és a másik követni fogja, mert egymás nélkül ezek nem létezhetnek. A szeretet az üresség másik arca. Az üresség pedig nem más, mint a szeretet egy másik szemszögből tekintve: a kettő együtt jár. Ha meghívod az egyiket, árnyékként követi a másik is. Tőled függ. Ha a meditáció útját akarod járni, válj üressé. Ne törődj a szeretettel – az úgyis jön majd magától. De ha a meditációt nagyon nehéznek találod, akkor inkább szeress, légy szerelmes, és a meditáció, az üresség majd magától megjelenik."

/ Osho /

"Azt hiszem igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden percéért."

Nem a Nap,
felcsavart lánggal
kiakasztva az égre,
nem a Hold, csillagok,
nem azok,
hanem a májusi virágok
fákon, bokrokon,
ők világítanak akkora fénnyel,
pásztáznak nappal, éjjel,
hogy szétlátok szerte
az égi, földi világon.
Ők sugarazzák a fényt.
Ők, a kigyulladt pipacsok,
margaréták, búzavirágok.
Ők fényszóróznak,
a rózsák, tulipánok,
hogy nincsenek árnyékok,
homályt
a távolság pókhálós zugaiban se
látni sehol.
Nem a villanyégők,
neonok, reflektorok,
nem azok,
hanem a lobogó jácintok,
ibolyák, nárciszok,
s mind a többiek:
a bodzák, pitypangok,
a fehéren, zölden, kéken, sárgán
világítók,
ők vetítik fénnyel tele
a reggelt, nappalt, alkonyatot.
Tőlük fénylenek az egek.
A Nap is tőlük
ragyog.

/Serfőző Simon - Ők/

weekend

"A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe',
Mert érzem mindenféle gond van most a fejembe',
Akkor ejtőzünk a kertben minden délelőtt,
Az a jó, ami jó, nem is kell már ennél több!
A hegyekben fönn...
Ha hétvége jön...
A hegyekben fönn..."

:: forog az agyam | forog az ágyam ::

shhhh

Szabadnak érzi magát, mert nem terheli semmiféle kötelezettség, senki nem tesz fel Önnek felesleges kérdéseket.
Egy idő után azonban a sokféleség lehetőségét inkább tehernek fogja érezni, mert
az igazi szabadság az elkötelezettségben rejlik,
amikor ismerjük az utunkat és haladunk rajta.

Sad news for me

Pár napja elmaradt a Depeche Mode athéni koncertje, miután az együttes énekese, Dave Gahan közvetlenül a fellépés előtt rosszul lett, és kórházba kellett szállítani. Azóta a további négy koncertet mondott le az együttes, Gahant bélhuruttal kezelik.

A világkörüli turnéját május 10-én, Tel Avivban útjára indító Depeche Mode athéni koncertje lett volna a második a sorban, ám Gahan egyelőre nem részletezett rosszulléte miatt az együttes kénytelen volt elhalasztani. "Sajnáljuk, de a mai koncertet el kell halasztani. Dave Gahan rosszul lett az öltözőjében" – közölték pár napja a koncertre kilátogató mintegy húsz-harmincezer emberrel a szervezők a görög fővárosban. Ezt követően elmaradt az isztambuli koncert is, majd kiderült, hogy az énekest bélhuruttal kezelik, illetve az együttes oldalán is bejelentették a további elmaradt fellépéseket: Bukarest (május 16.), Szófia (május 18.), Belgrád (május 20.), Zágráb (május 21.). Gahant egyelőre még mindig kivizsgálás alatt tartják, az oldalon azonban felhívják a figyelmet arra, hogy egyelőre még nem érdemes visszaváltani a jegyeket, mert rövidesen bejelentést tesznek arra vonatkozóan, hogy lesz-e pótlás, vagy véglegesen törölt turnéállomásokról van-e szó. A budapesti fellépés június 23-án lesz a Puskás Ferenc Stadionban.

Forrás

Leoltom a csendet.
Kitakar a sötét.
Áthallom a falon
az esti nyögdösést.

Kilihegi a nyár
a tomboló napot.
Tizenegy óra van.
És nyitott ablakok.

Valamire nagyon
emlékeznem kéne.
Elkezdődött-e, vagy
most van éppen vége.

Coelho, újra...

Elmesélek egy történetet - mondta Zedka. - Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott népéért, és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani őket. Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindennyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket. Sőt, összegyűltek a palota előtt, és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította, és azt mondta: -Most pedig odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle. Akkor olyanok leszünk, mint ők.- Így is lett: a király és a királynő ittak az őrültek vizéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek beszélni. Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyunk van - miért ne kormányozhatná továbbra is az országot? Az országba visszaköltözött a nyugalom, bár lakói egész másként viselkedtek, mint a szomszédaik. A király pedig békében uralkodott élete végéig.

Veronika nevetett.
- Nem tűnsz bolondnak – mondta.
– Pedig az vagyok, bár meggyógyultam, hiszen nagyon egyszerű a betegségem: elég, ha visszajuttatnak a szervezetembe egy bizonyos kémiai vegyületet. De nagyon remélem, hogy ez a vegyület csak a krónikus depressziómat szünteti meg, mert én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják. Tudod, mi van odakint, a Villete falain kívül?
– Emberek, akik ugyanabból a kútból ittak.
– Pontosan – mondta Zedka. – Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák. Majd úgy teszek, mintha én is ittam volna abból a vízből.
– Hát én ittam, és éppen ez a baj. Soha nem voltam depressziós, nem értek túlságosan nagy örömök, sem pedig hosszan tartó szomorúság. Ugyanolyan problémáim vannak, mint a többi embernek.

/ Veronika meg akar halni /

yessss

"A szakdolgozat számszerű értékelése Jeles (5)
A dolgozat értékei, egyéni megoldásai a hibákat jelentéktelenné teszik. Az egyik legötletesebb és -kreatívabb munka, amellyel az utóbbi években találkoztam."

Ha ma nem szerda lenne, most elindulnék valami lebujba pezsgőzni...

Jessssz

Ha bármilyen jellegű lelki gondja van, akár szerelmi bánat, akár elkerülhetetlen változás, leghatásosabban a munka fogja elterelni a figyelmét.

no, akkor éljen Sztahanov.

eltelt.

Egész nap, késő délutánig a szívem akart kiszakadni a helyéből...olyan érdekes, ismeretlen fájdalom(?)...sosem éreztem még. Napok óta az ég akart fentről leszakadni, de nem ment neki, hiába akarta, csak nyomta fentről a tüdőmet, a fejemet, a párát, a homályt.

Ma kicsit felszakadt, ebből kaptam egy igazi májusi záport hazafelé. És eső elől fedezék kell, ezért szívgyógyításra ettem a cukrászdában egy szatmári szilvás tortaszeletet... hát nem mondom, hogy ez a megoldás a világbékére, de azért elég hatásos!

Aztán, hogy ne legyen mégse igazi érfelvágós hangulatú napom (na jó ez túlzás, nem vagyok az a szuicid fajta...) Sors bácsi kikukkantott az esőfelhők mögül, és bedobott gyorsan a forgatókönyvbe egy-két véletlen találkozást meg jókedvű sörözést. Ezúton köszönöm neki.

Itthon pedig várt a legőszintébb lény a Földön, aki olyan őszintén örül, bármikor jövök, olyan szomorúan sír mindig, bárhová megyek...és leültem mellé a lépcsőre, megöleltem és - olyan jól esett - sírtam. Májusi esők...

De, végülis, "a felhők fölött mindig kék..."
És, végülis, eltelt ez a nap is.

Házunk falához csontot vág a hold.
Aludni kéne. Mindegy, kinek.
Csillagot számol, ma mennyit rabolt.
Eltelt ez a nap. El. Elvileg.

/Jónás Tamás/

a lehető legpocsékabb egy borús-esős, hűvös reggel belehúzni a kávédba...ha savanyú a tej.
most már a szám íze is az. átvitt és minden értelemben.
jó reggelt, szép napot világ...

"...megtanultam, hogy hallani is kell, olvasni is kell ugyanazt a dolgot számtalanszor, és mondani is kell ugyanazt a dolgot számtalanszor. [...] itt nincs fejlődés. [...] Aki azt mondja, hogy igen, az hazudik.

Az emberi problémák mindig is ugyanazok voltak, most is ugyanazok. Tehát semmi nem változik. Ami fontos, az fontos volt tegnap is, ma is fontos és holnap is fontos lehet. Tehát tulajdonképpen nagyon kevés téma van, de azért mert nagyon egyszerűen lehet bizonyos dolgokat megfogalmazni, az nem jelenti azt, hogy könnyű megérteni, sőt, hogy könnyű jól élni. Mert hogy ha még meg is értek valamit, akkor se jelenti azt, hogy az értelme szerint fogok cselekedni."

terápiás

Czeizel Endrével, na vele kellene beszélnem, mert már biztos vagyok benne, hogy ezekkel az iksz és ipszilon kromoszómákkal van a hiba. Nő és férfi: két külön bolygó, két külön világ, és minden nappal, minden új ismeretséggel - legyen az barát, vagy...más - arra jövök rá, hogy talán soha nem fogom megérteni őket. Sosem fogom tudni úgy kezelni a helyzeteket, ahogy kell, úgy reagálni, úgy szólni, úgy nézni...
Eseményekre, mondatokra mindig más reakció érkezik felém, mint amit várok. Várok. Igen, várok és nem elvárok, de mégis sokszor érzem azt, hogy amit én szeretnék, az sok. Akkor mégiscsak nagyok az elvárásaim... Szóval én sem értem. És ha olykor már fáradt vagyok az egésztől, akkor úgy döntök, hogy nem is akarom érteni. És majd nem gondolkodom annyit. De a folyton-gondolkodás az én nikotinom, a második számú, és egyikről sem tudok leszokni...

Most ott tarok, hogy igen, vannak elvárásaim. Mindenkinek vannak. Elvárásokból lesznek később a kompromisszumok. Kötöttem már párat eddig, ergo képes vagyok rá. Ez megnyugtat. Legalább ez. De végül mindig azt kell látnom, hogy ha csak egy pillanatra is felvillannak a férfiagy képzeletbeli belső képernyőjén olyan szavak, amikből egy kicsit is komoly dolgokra, a jövőre, az együtt-re, a nekünk-re, a mi-re lehet asszociálni, akkor kapufa. Ha érdeklődsz, ha törődsz, ha megosztasz, ha... kapufa. Pedig egy kapcsolat, egy társ nem szünteti meg a másikat lenni, önmagában, egyénként...

Lejjebb kellene vinni a lécet? Talán lejjebb, igen, mert ha én elvárásokat támasztok egy férfival szemben, annak csak az lesz az eredménye, hogy elmegy a kisebb elvárás/kockázat/érzés irányába és kész.
Lejjebb kellene vinni a lécet? Persze, aprópénzre váltani magam...inkább nem.
Aki elmegy a kisebb elvárás/kockázat/érzés irányába, mert sok az, amim van... az nem nekem való. Akinek kevés, az meg aztán végképp.

Ha az ember tele van szeretettel, érzésekkel, vágyakkal, azok ott dörömbölnek bent, rugdalnak, mintha a gyermekeid lennének... De egy anya a gyerekét sem bízza rá akárkire, hiszen annyi rosszat hallani manapság...

altató

"Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat.
A hívásokra válasz érkezik.
Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk."
Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesnek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz."



ó, isteni szerencse, hogy van egy Popper Péter, különben...
de mindegy is, van, és ezt adta mára, altatónak.

eleinte színes magazinokból vágtam ki őket,
a polcon is találtam pár értékesebbet,
aztán jött a tv, majd az internet,
ínycsiklandozó színes képek,
mindennap az ajtóra tapasztok egyet,
hogy tudjam miből, mennyit hozzak,
nagy tálban keverem-kavarom,
pontosan úgy, ahogy elő van írva,
de valahogy mindig elrontom.
túl sós lesz, néha túl édes,
sokszor nyers marad, vagy éppen megégett.
némelyik olyan savanyú, hogy összerántja a szám,
valamit nem jól csinálok,
vagy nem jók ezek az álmok!
kidobnám mindet, ha te akarnád,
és főzhetnék mondjuk meleg vacsorát,
sütnék gyümölcskenyeret, tele mazsolával,
aszalt gyümölccsel neked.
tudom, nem rontanám el.

/ Kelemen Évi - álmokat főzök /

valójában pénteki dátum, szóval már the night before last night... bár eléggé átnyúlt a szombatba is, de ez nem is számít. nem is ez számít igazán. a tér meg az idő, olyan felesleges korlátok...

belépő: 1000 ft
az élmény: felbecsülhetetlen.