sleepless nights

"Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren?!
[...]
Társtalanul fekszem az éjben..."

("Insomnia, please release me
and let me dream about making mad love...")

boots fetish

jó volna...

Jó volna egyszer más ember szemével
megnézni-látni kívülről magam:
mert érdekelne, hogy ki és miféle
az, akié a szájam és hajam,
hogy ki az, ki a szívem bitorolja,
aki használja lábam és kezem,
ki minden szervem elkoptatja sorra,
aki feléli lassan életem?


Vajjon tudnék-e lenni jó barátja?
Irigyelném-e titkon életét?
Mit váltana ki belőlem halála?
Örülnék-e vagy könnyet ejtenék?
Jó volna egyszer más ember szívével
érezni ezt halálos komolyan.



Jó volna egyszer más ember szemével
pártatlanul megnézni önmagam.

/ Végh György - Kiváncsiság /

unsurprisingly

Mai horoszkóp:

Számítanod kell ma arra, hogy felbosszanthat egy fellengzős, nagyzolós ember. Felesleges őt minősítened. Olyan, amilyen. Ne akard megváltoztatni, és meggyőzni sem! Ugyanakkor az sincs kizárva, hogy valami vonzót fogsz felfedezni benne. Ne állj ellen az érzéseidnek! Most ne az ész vezessen, hanem a szív! Jobban jársz, ha nem analizálod, hanem megéled a pillanatot…

folyamatosan, igen.
és persze, hogy vonz...
aki, hülye, az is marad.


reggel úgy ébredtem, mint egy kifacsart mosogatórongy.
csütörtököt mondok.

ne ugass...

megalázni igazán lélekben, gondolatban, szóban és szóval - tehát nem (csak) cselekedettel - lehet.
megpróbáltam kiszámolni, hogy ha valaki minden szinten megteszi/tette ezt veled, az vajon hány inger?

de matekból nem vagyok jó, úgyhogy marad a hányinger.

nem vagyok jó...

"Miért nincs az égi billentyűn delete?"

/ Tóth Krisztina: Letölthető csengőhangok /

Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

/ Radnóti Miklós - Szeptember /

Goodbye Summer, hello Autumn!

fantázia-szabadság és a rossz fiúk

panaszkodni most igazán nincs kedvem, úgyis mindenki tudja, hogy minden napra jut legalább egy...nem, nem mese..., hanem valami, amitől pillanatokra az életkedved is elmúlik... strigulázok, és két strigula között azért megpróbálok mosolyogni.

pályakezdő pedagógusként kikerülhetetlen helyzetekbe keveredtem mostanában. például egy húszfős csoportban (a nagy számok törvénye...) biztos, hogy van egy jóképű srác, aki úgy néz Rád az órán, hogy... erőszakot kell tenned magadon, hogy ne Őt szólítsd folyton, ne nézz ugyanúgy vissza... és ne kezdődjenek el a fejedben perverz történetek fiatal fiúkról, tanár nénikről és a tanári asztalról. új helyzet, kicsit bizarr, de nem mondhatom, hogy nem élvezem.
éljen a fantázia-szabadság és a fetisizmus.

és igen, újabb hatalmas tanulságon vagyok túl, miután - annak ellenére, hogy nincs tavasz -, a közismert közösségi oldalon pezseg az élet, hemzsegnek az y-kromoszómák, és... perszehogy megtalálnak.
igen, talán tényleg igaz a mondás, miszerint "téged be kellene tiltani!" (t.i. engem:)).
persze csupa érdektelen, sem a kisagyamat, sem az érzékeimet meg nem mozgató helyzet, üzenet, stb., és nem csak amiatt, mert konkrétan ezek az emberek nem érdekelnek, hanem amiatt is, hogy ugyebár más érdekel(ne)...
de a lényeg, hogy ezek segítettek levonni a tanulságot és végre beismerni magamnak:
nekem csak a rossz fiúk a jók.
éljen-éljen.

sose voltam normális.

nagypofon

végre volt időm itt-ott olvasgatni. és ez most kellett.

grrrr

hogy utálom, hogy bejön...mindig bejön a horoszkóp....

Ezen a héten egy kapcsolat, amelyet eddig pusztán barátságnak véltél, akár szenvedélyes románccá is átalakulhat, és ez kifejezetten meglephet. Egyáltalán nem vágysz most egy komplikált szerelemre. Tapintatosan diplomatikusnak kell maradnod, ha nem szeretnéd megbántani őt, ennek ellenére mégis fenn áll a veszélye, hogy megszakad a barátság.

shit.

so bad

Fájdalmat szeretnék [...], hogy megbánjam, hogy itt vagyok, kiköphessem az összes zokogásomat.
Ki akarom hányni az élet bűntudatát. Azt akarom, hogy megbüntessenek.

/ Denis Robert /

igazi

- Mi az, hogy „igazi”?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy „igazi”, az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy „igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret, téged magadat, akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit.

/ Margery Williams: Bársony-nyuszi és Bőr-lovacska /

ezt elkaptam

[...]
a szüleim csak járni tanítottak.
te viszont futni. utánad.

/ Rábai Flóra /

vámpír

Hova harapok most beléd titokban?

precious moments

"Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön."

/ Ancsel Éva /

shame

„A szexualitásban van egy nagyon mély tudatállapot, amibe beleeshet az ember, s ha nem is esik bele, akkor is ott van, amit azt hiszem, úgy hívunk, hogy szégyen. Szégyenérzés. Valami történik […] amikor az ember nagyon odaadja magát, hogy adjon és kapjon, azt, amit valóban akar, mindent, teljesen határtalanul, amit valaha is akart. Tehát [amikor] teljesen odaadja magát azért, hogy a vágyai teljesüljenek, s a másik vágyait teljesítse, akkor nagyon veszélyes helyzet alakul ki. A veszély az, hogy az ember átadja magát ennek az érzésnek, de ennek egyszer vége lesz. Amikor az ember megéli az érzést, akkor el kell veszítenie az önuralmát. Ha nem veszti el, akkor valószínűleg nem kap mindent, s nem ad mindent. Ha egy bizonyos határon túllép az ember, akkor elveszti az önuralmát. Abban a pillanatban, amikor elveszítjük az önuralmunkat, akkor pedig meg kell birkózzunk a szégyennel. [...] A nagy kérdés a szexualitásban az, hogy milyen partnert választ az ember. Ha én választanék, akkor olyasvalakit szeretnék választani, akivel a szégyenérzés minimális lenne.”

/ Feldmár András /

...

'Keep me hanging on,
Feeling nothing's wrong...'

vers...

Nem a testét akarom, ott már
nincs felfedezetlen táj,
bejárta azt már más mohó
kéz, más szemérmetlen száj -

én a lelkével szeretném szomjam
oltani; titkon elé tenném rúzstükrömet
egy éjjel, mikor nagy vizek vannak a holdban,
s tikkadt ajkammal lecsókolnám hűvösét,
lelke lecsapódott pára-ködét,

s minden szerelmes sóhaja után
én lenyalnám hunyt szemmel a kitárt
ablakban
tükrömről az édes nektárt...

vérkörei hajósa
szeretnék lenni
szerelmes sóhaja
az ő lehelete, elsuttogott „szeretlek”-e
lobbantaná meg vitorlámat,
és a ki nem mondott szavain is siklanék
a szíve titkait megismerni,
szívem helyette,
neki, csak az én szívem verne,
de csak ha ő is akarja, csak addig
neki lenni,
nadrágja, inge, öltönye lenni,
bal zsebében egy alkonyaton,
jobb zsebében a napfelkeltén matatni,
s mindkettőt kifordítva
felmutatni a vetetlen ágyat;
csókjában nem a nyelvét, a szívdobbanását, a vágyat
érezni - -

ha ő oszlopszent a hétköznapokon
én mellékuporodnék szótlanul
és csak néznénk elúszó rongyaink után
amikor a nap a láthatár mögé hull - -

de leginkább kutyájaként szeretnék újjászületni
és csak nézni és csak némán szeretni,
éjszakánként megfaragnám a ceruzáját,
imára kulcsolnám mancsaimat érte,
mert ha reggel elmegy, úgy érezném elmegy örökre,
de ha megjön, az mindig a legnagyobb boldogság lenne;
mindig ugyanúgy örülnék neki - -

könnyei ízéből szublimálnám a bánatot,
álmai karneválján mezítelenül sétálnék,
érezném álmát, mint a tejszínhabot,
mint kapucsínó és ánizs illatot,
ha a fal felé fordulna én kibontanám hajából
a jácint-lila szótlanságot,
ölem mélyére nem a magját,
ő magát ültetném
és ha a dóm öles dór oszlopai
tövében kiszopná az anyatejet
duzzadt kreol mellemből,
én nem szólnék, talán csak nevetném - -

forró homlokán ha lázrózsa lennék,
csillapítani a temetőbe is lejárnék,
és elviselném érte a kripta hidegét;
tízezer denevér kétségbeesése a
koporsóban, a hullámzó sírdombokon szökellnék
a holdba...

s ha elválnánk egyszer, én akkor sem
hagynám el; pálmafás tengerpart lennék
magányos szobájának falán,
szótlanul tűrném ökölcsapásait
és szájának nedveit,
elfüggönyözött tükre lennék...
és... és... a végén,
ha kellene
Gábriel légnemű, birsillatú vére lennék neki
átömlesztve Luciferbe.

/Gáll Andrea - Nem a testét akarom /

rain

dancing in heavy rain at night...feels like fallin' in love.

something is missing

ott voltam, de mégsem...
majdnem jó minden, csak valami hiányzik...már csak egy egész picike darab.
...hogy én is ott legyek. minden gondolatommal és idegszálammal.

és - mivel lelkizős hülye tyúk vagyok - közben úgy sajnálom...

mea culpa.