panaszkodni most igazán nincs kedvem, úgyis mindenki tudja, hogy minden napra jut legalább egy...nem, nem mese..., hanem valami, amitől pillanatokra az életkedved is elmúlik... strigulázok, és két strigula között azért megpróbálok mosolyogni.
pályakezdő pedagógusként kikerülhetetlen helyzetekbe keveredtem mostanában. például egy húszfős csoportban (a nagy számok törvénye...) biztos, hogy van egy jóképű srác, aki úgy néz Rád az órán, hogy... erőszakot kell tenned magadon, hogy ne Őt szólítsd folyton, ne nézz ugyanúgy vissza... és ne kezdődjenek el a fejedben perverz történetek fiatal fiúkról, tanár nénikről és a tanári asztalról. új helyzet, kicsit bizarr, de nem mondhatom, hogy nem élvezem.
éljen a fantázia-szabadság és a fetisizmus.
és igen, újabb hatalmas tanulságon vagyok túl, miután - annak ellenére, hogy nincs tavasz -, a közismert közösségi oldalon pezseg az élet, hemzsegnek az y-kromoszómák, és... perszehogy megtalálnak.
igen, talán tényleg igaz a mondás, miszerint "téged be kellene tiltani!" (t.i. engem:)).
persze csupa érdektelen, sem a kisagyamat, sem az érzékeimet meg nem mozgató helyzet, üzenet, stb., és nem csak amiatt, mert konkrétan ezek az emberek nem érdekelnek, hanem amiatt is, hogy ugyebár más érdekel(ne)...
de a lényeg, hogy ezek segítettek levonni a tanulságot és végre beismerni magamnak:
nekem csak a rossz fiúk a jók.
éljen-éljen.
sose voltam normális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése