forever

...and I approved.

éjjel-nappal

Addig kerestelek,

míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

(...)

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!

/ Fodor Ákos: Vakvágta /



aludj velem, ébredj velem... mi(nd)egy(ütt).

...az a pont pont az a pont...

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

/ Laurell Kaye Hamilton /

lufi

Egy szívnek látszó luftballon
Szétdurrant egy hajnalon,
És tűzvörösre kente át a város minden ablakát,
Színes lett a színtelen
és égbe rántott hirtelen
Vagy száz zsinór vállamon,
Száz szerelmes luftballon.


Száz szerelmes szív az égen
Száll a szélben kéz a kézben,
Egy te vagy, s egy én vagyok,
Csak ámulnak az angyalok:
Szárnyak nélkül hogy lehet,
felhőn járnak emberek?!
Kit érdekel, ha jó nagyon,
hát vidd a szívem luftballon!

/Sugarloaf : Luftballon /

úszunk

- Arra gondoltam... Te és Én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha Mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni. Esküszöm, megtanulok úszni.

/ A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras) /

nekem...

...most annyira jó, hogy inkább nem is kezdem el mesélni. úgyis csak irigyelnéd.



"Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad."

/ Harlan Coben /

minden azért történik...

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást." / Paulo Coelho /

...sokszor olvastam már, és mivel magaménak is tekintem, hangoztatom is gyakran azokat az elméleteket, hogy "mindennek oka van", "ok és okozat", nameg a tér és az idő össze- vagy éppen össze nem függései...és a többi. és most, talán életemben először megláttam, hogyan is történik mindez a valóságban. idáig kellett jönni, hogy visszanézhessek, és átlássam.
azért kell tehát mindenkire nagyon figyelned, akivel valaha is találkozol, mert sosem tudhatod, hogy egy, két vagy x év múlva nem látod-e meg újra, hogy amit akkor még nem láttál benne, talán azt is megtaláld, hogy amire akkor nem gondoltál, arra gondolj most...
minden találkozás fontos, vagy majd az lesz egyszer.

sok kicsi pont, sok, kicsi esemény, sok kicsi állomás az úton.
sok kicsi pont, sok kicsi lélek, sok kicsi érzés.
sok kicsi pont...épp olyanok, mint a csillagok.

"It is written in the stars above..."

többet nem

van, hogy kell egy beszélgetős éjjel, pár óra meg egy jó nagy "képzelt pofon" a valódi arcodnak (vagy inkább a szívnek...), és az, amit eddig már összegereblyéztél magadban, az most egy jó nagy kupac lesz végül, ott áll egyben, és... felszabadító érzés, ahogy éjjel a telihold fényénél felgyújtod az egészet.

megváltás.

megtanultam: többet nem.

és még csak ezután jött az a kósza meteor...

vasárnap száraz villámlás
bíborrózsaszín volt az ég alja
mintha emlékképek villantak
volna fel bombázások lettek volna

hétfőre sár volt és március
vége belvíz degeszre dagadt
fűcsomók rossz álom mélyre
ásott gondolatok

(...)

keddre tavasz lett teljesen a
városház téren napozni lehetett
volna elégedetten lefestett
volt az ég alja lassan kortyolt bor

in vino veritas tiéd

Isten a bírám enyém

nevünkön mi írva van

mára ismét hó hullt
szerda van eszembejutott az
az este mikor tébláboltam
magamban a hegyen
gondolataimmal
gondolataimból
kiutat keresve

bár lenne a maradék
tiszta őszinte tél
szívesen elviselném

mint lányt ki mosolyogva
letérdel száját kitátva
izgatott hévvel

bár lenne a maradék megállt idő

10 perccel 4 előtt

hogy ne kéne mozdulni
semerre legalább egy
ideig maradni egy helybe...

döntse el hogy mit akar

végig a hólepte hegyeket

viselni egyszerre hideget s
meleget veled s nélküled

nem lehet

/ Kiss Dániel - Szeszélyes töltöttség /

soha se mondd...

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sószagú, zúgó felszínen
lebegve – néha – a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

/ Szabó Magda - Sohasem /