Soha többé!

Hogy nem látlak többé, jól van így,
nem fátyolozza a távolságot közeled,
messze van minden és hideg.

Egyszer majd nevedre a számat elhúzom,
egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm,
s a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.

/ Takács Zsuzsa: Szív fölött medália /