meglepő, de ahhoz képest, hogy majd' két napig voltam ébren/talpon, ezt a nagy hiányt semlegesíteni tudta 10 órányi alvás. bár az összes fájdalmam most jött elő...koncert-izomláz, karban, lábban, hátban, olyan helyeken, ahol nem is gondoltam volna, hogy izom van, és hogy ilyen lázba jön...a hangom meg olyan, hogy ha a Keresztapa forgatása előtt így találkoztak volna velem a castingosok, szegény Pacino-nak nem jött volna be a szerep...
én magam nem szívesen beszélnék magammal telefonon ezen a hangon, szóval nem tudom szegény emberek, akiket délután fel fogok majd hívni, mit szólnak hozzá... nade van ugye az "okos" mondás, hogy Dolgozzanak a szegények!, mivel én meg az vagyok, hát menni kell.
a koncertről még mindig nem tudok értelmes, összefüggő mondatokban beszélni, csapongok ide-oda, tele vagyok élménnyel, de kiürült belőlem az a nagy várakozás...és...felejthetetlen! 35 ezer emberrel együtt énekelni...
All I ever wanted, all I ever needed is here in my arms...
libabőr, még most is. és az marad bennem, örökre.
úgyegyébként meg két hét múlva irány a Riviéra, ami ugye tudjuk, hogy nekünk magyaroknak mit jelent... tehát akkor mégiscsak van mire várakozni. mindig van mire... és csak addig jó, míg van.
egyre inkább érzem, hogy ez az utolsó ilyen nyaram, amikor még ilyen szabadon, ezzel a társasággal és ennyit együtt lehetek...ki kell használni, és élvezni minden napot.
enjoy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése