augusztus

és hirtelen ősz lett nahát
a zápor sűrű függönyén át-
tetszettek a régi éjszakák
idegen helyek és idegen én
felizzottak elhamvadt parazsak
az utcakő porzott szinte füst-
öltek a régi illatok az orrlyukak-
ba visszatérve újra ragyogó ezüst
lett a Hold csak úgy sütött
arcomon az a pár csepp könny

(könnyű vagyok)

éjjeli nyugalom elengedtem végre
follyanak el azok a régi éjszakák
idegen helyek és idegen ének
mosolyogtam fel néztem az égre
belémszökött egy butácska ének
hogy sajtból lehet talán a Hold
csak úgy sütött az érzés bennem
hogy így vagy úgy de mégis élek
augusztus van és minden rendben
ha nyújtózkodom a csillagokig érek