Rúgtuk a port a stégen,
Nagy élet volt itt, kérem.
Hogy szikrázik az a naptár,
Amelyikben benne laktál...
Öleltem a hóvihart,
S lám, a hóvirág kihajt...
Ó, hogy szállt a tollaslabda,
A Napot elvakította...
Mindez mérhetetlen messze,
Isten szépen lerendezte
Ügyes bajos dolgainkat,
Egyik ott jön, másik itt hagy...
Őszi felhőket fújkálva
Járom a nyár utóját
Ám amikor itt a Málna,
Emlékeztetni fog Rád.
/ Gulyás Péter Pál - Rúgtuk a port a stégen /

ezt a nyarat se felejtem el. soha.
Nagy élet volt itt, kérem.
Hogy szikrázik az a naptár,
Amelyikben benne laktál...
Öleltem a hóvihart,
S lám, a hóvirág kihajt...
Ó, hogy szállt a tollaslabda,
A Napot elvakította...
Mindez mérhetetlen messze,
Isten szépen lerendezte
Ügyes bajos dolgainkat,
Egyik ott jön, másik itt hagy...
Őszi felhőket fújkálva
Járom a nyár utóját
Ám amikor itt a Málna,
Emlékeztetni fog Rád.
/ Gulyás Péter Pál - Rúgtuk a port a stégen /

ezt a nyarat se felejtem el. soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése