ajak remeg és fog vacog,
e pillanattól fogva most
a szív törött fülű kis csésze,
kérdés, minek lesz érkezése,
mit választ ki, csurgat beléje
a reggel rejtelmes veséje.
minden lében kanál a szándék:
dugod alkalmi kiskanálként
nyelved hegyét a forró lébe,
rögvest csettintenél: ollé, te
tudod, mi folyik itt, s akárha
alja szavak jönnének szádra.
nincs mód megválogatni őket,
nincs mód megállnod - illetőleg
áltathatnád magad, hiába,
hogyha ezüsttálcán kínálja
a zord felismerést a reggel,
ha másra gondoltál, felejtsd el.
innentől nem tehetsz te semmit,
most már mindig olyan leszel, mint
rossz vers élősdi asszonánca,
pattog lassan szíved zománca,
és végül egyedül maradsz,
keserű kávéból a zacc.
/Németh Bálint - A csésze alja /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése