olvasom itt az edupress.hu-n, hogyaszondja:
'A mai egyetemisták, főiskolások elsősorban az online csatornákat használják az információk gyűjtésére, az önkifejezésre és kapcsolattartásra, a hallgatók több mint fele rendszeresen olvas blogokat, kilenc százalékuk kommentálja is azokat, három százalékuk pedig saját blogot vezet.'
a 3% ír blogot dolog kissé kevés szerintem, a 9 % kommentál pedig kissé sok... úgy általában érdekesnek tartom a magyar emberek kommentelési szokásait... kicsit úgy tűnik, mintha nem is nagyon érdekelné az embereket semmi... persze mindemellett a statból azért látszik, hogy igen, csak reagálni-képtelen az emberek nagy többsége. nem csak interneten, hanem a való életben is.
és ha már statisztika, akkor kitaláltam, hogy holnap elmegyek valami henteshez, ahol még igazi mázsával mérnek, mert le akarom méretni azt a gigászi mennyiségű jegyzetet, amit a mai nap szedtem egy halomba. a szobamérlegünk nem bírná el, az biztos... 5 évet 'összepakolni' egy délután alatt... jóvan, perszehogy szentimentális vagyok, de a szívem szakadt meg...
ahogy a múlt heti beszélgetések közben/után is, mikor tényleg rájöttem, hogy most ennek igazán vége van. nagyon fog hiányozni.
és ültünk a szőnyeg közepén, én meg egy pohár bor, és ezen gondolkodtam, amikor bejött Anyám, s mondta: csudaszép a rend, amit csináltam, igen, ott is, és mindenütt, de hogy mekkora lett az üresség itt hirtelen!
nagy.
2 megjegyzés:
arra én is nagyon kíváncsi vagyok, h mennyi mindent kell majd elpakolnom, ha haza mentem. de azt már eldöntöttem, h ami vmilyen adathordozón is megvan, azt/azokat egy rituális égetés keretében feláldozom... csak úgy bosszúból! :D
én tegnap jöttem rá, h 26 vagyok és nincs vissza. vége van aZegyetemnek, és már csak idősebb leszek, és a munka vár. talán életemben először nem tudom, h hol és leszek és mit csinálok 3 hónap múlva... nagyon sz*r érzés! nagyon!
2 ezer év magyar- és világirodalmát nem szívesen égetném el :P
tudod, az a helyzet, hogy én nem is akarok visszát....talán elkezdeném újra, mert hiányzik, de az már nem lenne ugyanaz. életem legbulisabb, leggondtalanabb 5 éve, ezt már most tudom...szép emlék. és lépni kell tovább, és nagyjából tudom is, hogy merre-hová. szerintem tudod Te is, csak talán magadnak sem mered bevallani.
Megjegyzés küldése