Cseh Tamás

Halk eső hullik, mossa le könnyem,
nekem soha semmi nem ment még könnyen,
hidegen néznek csillagok,
én mindig lehetetlent akarok...

Reflektorfényben ott áll a kedves,
talán lehajlik egy szürke emberhez,
és akkor talán az emberek
szeretni fognak engemet.
Szeretni fognak engemet,
s vállukra vesznek az emberek...

Ingmar Bergmannal és senki mással,
Bridget Bardot-val, Illyés Gyulával
éghet csak együtt a szívem,
Lukács György és más semmi sem.

Lassan tovatűnnek kísértő árnyak,
őrzője lettem egyetlen lángnak,
kísérj el mindig, szerelem,
Koncz Zsuzsa és más semmi sem.

Szerelem kéne, magányos ember!
Találka kéne az igaz szerelemmel.
csendes szobámba talán
eljön, kit várok igazán,
s nem járom magam az utam,
mert eljön kit várok csakugyan...






(és közben a hangulat...teljesen ilyen.)