lifelong learning

na, értem már, hogy miért mondják azt, hogy annak örülj, amíg iskolába ( ez esetben egyetemre) jársz...
már értem, ezen az utolsó "tinédzser-nyaramon" mindent láttam, megtanultam és megértettem (na jó, ez nagyképű. sok mindent, amit egy magamfajta huszonéves (fél)felnőtt érthet, stb.).
"még csak 23, de többet láttam, mint egy öregedő ember..." Dopeman se beszélt mindig hülyeséget, annyi biztos.

többek között megtanultam, most azt hiszem végérvényesen (és az egyik legfájóbb volt...), hogy a barátság nagyon nehéz, és még annál is törékenyebb dolog, pláne, ha valaki (bármilyen) érdektől vezérelve a barátod. mert az is érdek, ha valaki mindenáron veled akar lenni, és ezért eljátssza, hogy a barátod.
lány és fiú között ritka a barátság. nem, nem nincs, csak ritka. ez is egy olyan feladat, amihez lélekben kell felnőni. mindkét félnek.

és megtanultam még (és ami nem öl meg, az megerősít, azám!), hogy az internet az egy elég hasznos dolog, de vannak olyanok (t.i. én), akiknek pl. ismerkedni tilos, ismétlem TILOS a világhálón! célirányosan haladva, és véletlenszerűen is. mert vannak olyanok (t. i. én), akikbe valahogy be van táplálva egy vírus, és csak a rossz, és a nagyon rossz emberek találják meg. szóval csak lájvban, minden. a maga helyén és idején, minden.

meg láttam még azt is, jártomban-keltemben, hogy az emberek mennyire önzők, meg azt, hogy bármit megtesznek pénzért, megszokott háttérért, életért. még akkor is, ha az nem jó, már rég nem jó. még akkor is, ha mindezzel saját magukat rugdossák vissza a mélybe, saját lelki és minden egyéb téren való fejlődésüket, és persze Önmagukat adják fel.
emlékszem, amikor velem hasonló volt, a mesebeli válaszút. és így utólag visszanézve tudom, hogy nem lennék az, aki ma vagyok, ha nem lépek, úgy és oda, ahogy akkor tettem. akkor kezdtem el "érni", valahol bent.

az emberek gyávák. valamitől mindig félnek, és úgy látom: van, aki ezt szereti...
lehet félni az egyedülléttől, és lehet félni attól, hogy legyél valakivel.
lehet félni attól, hogy nincs munkád, és lehet félni attól, hogy hogyan is állsz majd helyt a munkádban.
lehet félni a haláltól, és lehet félni attól, hogy mi van akkor, amikor élsz. főleg, ha igazán élsz.

nem tudom, miért, de én nem félek. ez félelmetes...
na jó, néha egyedül, a viharban...meg most egy picit, hiszen két munkahelyen dolgozni, tanítani...
szóval már nem "megy a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó "sehová. már nem járok iskolába, de úgy tűnik, hogy közben mégis folyton iskolába járok...
és igen, alighanem könyebb volt előadásokra járni (és nem járni...), szakesteken mulatni és ösztöndíjból mókázni az éjszakában, mint felnőni, úgy tényleg, és nem csak gondolatban...de talán "minden most kezdődik el..."

közben pedig keresem, ahogy már "ezer éve" [...] "keresem azt, aki engem akart, akinek engem küldött..."