bumeráng

ki(m) vagy Te, nem tudom, de valahogy mindig visszatérsz, ciklikusan, mert úgy látszik ez a ciklus-dolog üldözi a nőket úton-útfélen.
ugyan, nem is! inkább egy bumeráng vagy, de nincs benned semmi ráció, semmi rendszer, biztos ez (is) az, ami olyan nagyon vonz(ó) Benned. és hihetetlen érzékkel találsz célba és találod meg a "mikor"-t, a gyengéimbe vagy a vesémbe látsz. ..és én egyszer csak benne ülök a helyzetben, hűvös a padló, de kit érdekel ez most, mikor a prímán megválasztott pezsgő buborékjain át nézünk egymásra, és addig beszélsz hozzám, míg hajnal lesz, és világos. világos, mindig eggyel több ablakot nyitsz ki Magadból, amitől kicsit meg is ijedek belül, aztán lefagyok, mint a jó vindóz, és nem akarok menekülni, nem akarok nemet mondani, pedig talán kellene, mert minden után majd megint napokig csak ez az állapot lesz, ez van: kóvályogsz a fejemben, én meg a lakásban, mert jó tehetséggel eléred, hogy minden mozdulatban emlékezzek Rád. mániákus gyűjtő vagyok: az ölelések nyomát körberajzolom magamon, és minden harapást keretbe foglalva a falra akasztok, szép kis privát galéria lesz egyszer (remélem), természetes, hogy a nagyközönség felé nem nyitott.

nem tudom, hogy mindez "áldás vagy átok", és nem tudom, mi az oka, hogy idővel mindig visszatalálsz hozzám, nem tudom, ki(m) vagy nekem, a körülmények áldozata vagyok.

de azt mondják, a jó bumeráng visszajön.
légy jó...