Utolsó szeretődben
keresed az elsőt
ahogy
szédült pillanatát
keresi
az összetört álom
mikor dér rezdül
emlékek vészjosló
hajnalán
Érzed
teste csillagillatát
tüzét hevét
lángoló felhők közül
kiszakad
mint a Nap
karodban elalél
s te holttá válsz ott
Látod
szeme égkő színét
ajkát
ahogy a vágy remeg
a formát
mit buja ujjad formál
hegy-völgyek
termő őlén
a mélységeket
mely elnyel
Hallod
a szív zörejét
orgonáját a tüdőnek
amint átsiklik
a hang a húrokon
és a mennybe visz
gyöngynevetését
ahogy
körbefon kócos
sóhajjal
(...)
Így fogadod be
mindkettőt
utolsóban az elsőt
pusztító viharba került
összetört
lélegzetnyi
katamaránon
Keresed
az elsőt
mikor már
az utolsót is
alig találod
/ Seres László - Utolsó /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése